Baumgartner Zsolt, hazánk első és eddigi egyetlen Forma 1-es pilótája volt az idei Topps X Card Corner 2024 Budapest Card Show egyik sztárvendége, ahol a látogatóknak nem csak a külön erre az alkalomra készült, limitált kártyát volt lehetőségük aláíratni Zsolttal, de még egy interjút is végighallgathattak vele. A beszélgetést Tőrös Balázs, Bazska vezette.
A Forma 1 az elmúlt években, évtizedekben töretlen népszerűségnek örvend, rengeteg F1-es kártyát is látunk, mit szólsz ehhez a sportkártya őrülethez, hogy mennyi embert megmozgat? Elsőre ez sokkoló lehet.
Ezzel az őrülettel először 2007-ben, Amerikában találkoztam. A Champ Car sorozatban mentünk a Forma 1-es, kétüléses autóval és ott láttam az első olyan áruházakat, gyűjtő-boltokat, ahogy több 10 ezer dollárért amerikai focis, aláírt képet, bármiféle egyedi dolgot meg lehetett vásárolni. Nagyon örülök neki, hogy ez a hullám elért Európába is. Régebben nekem is volt focis kártyám, matricáim, úgyhogy lehetett albumokba ragasztgatni… (nevet). És látom a fiamnál is, hogy teljes őrület van, neki is komoly füzete van, mint a gyűjtőknek.
Tavaly volt 20 éve annak, hogy bemutatkoztál a Forma 1-ben. Sok évi csend után tavaly visszakerültél a reflektorfénybe és azóta is egyre többet lehet téged látni és hallani. Örültél-e ennek, élvezed-e ezt? Egy picit visszarázódtál abba, hogy a TV-ben, podcastekben vendégeskedtél, és több helyen megszólalsz?
Igazából nem nagyon kerültem ki, inkább a magyar közéletből kerültem ki, mert nem kommentátorkodok, nem vagyok ilyen… hogy mondjam…. Én vezetni szeretek. A vezetést 2007-től 2020-ig csináltam a kétüléses programmal. 2017-ben a Forma 1 felkért minket 6-7 nagydíjon való részvételre, ott egy plusz, 11. csapatként hírességeket vittünk, voltunk a Hungaroringen ’17-’18-ban, Amerikában különböző helyeken. Ausztráliában indult az egész, 2007-től egészen 2020-ig ment. Az volt az utolsó nagydíj a Covid kezdete előtt, mi voltunk az utolsó Forma 1-es autó, ami a pályára gurult, utána fújták le a hétvégét. Úgyhogy lényegében sosem kerültem ki, csak itthon kicsit kevesebbet nyilatkozok. Tavaly a Hungaroring meghívott a Magyar Nagyíjra a 20. évforduló gyanánt. Vélhetően az idein is ott leszek, mert most lesz a huszadik évfordulója a teljes szezonnak és a pontszerzésnek, ami június elején volt az Egyesült Államokban.
Engem egy momentum érdekelne, az az egy, vagy öt perc, amikor azt mondták neked, hogy figyi Zsolt, most be kell ülni, csinálni kell. Ott a büszkeség-pánik-izgalom tengelyen hol helyezkedett el a mentalitásod, amikor tényleg biztossá vált, hogy ez most meg fog történni?
Ez egy nagyon komoly izgalom volt, egy nagyon nagy megfelelési kényszer. Teljesen más a Forma 1-ben rajtolni, akár, ha csak egy féktávot, ha veszünk. Ezeknél a karbonfékes autóknál sokkal rövidebb a féktáv és vizuálisan nem ehhez vagy hozzászokva, mint mondjuk a F3000-ben vagy Forma 2-ben, ez volt a legnagyobb aggodalmam. A második futam ettől függően már sokkal jobban sikerült, mint a hungaroringi beugró. Monzában már nem volt problémám, gyakorlatilag 4 tizedre voltam Fisichellától, ott már teljesen otthonosan mozogtam. De hiába megy az autóval az ember sok tesztet, azért versenyhétvégén, versenykörülmények között beülni… Az nagyon más volt! A legnehezebb az volt, hogy kizárjam ezt a hype-ot, ezt az egész őrületet, ami a Magyar Nagydíj kapcsán volt 2003-ban, a politikusokat, hírességeket, akik jöttek… Csak a rajtra és csak arra fókuszálsz, hogy ne valami nagy drámával vonulj be, mert sajnos nagyon sok ilyen debütálás van.
Egy teljes szezont vezettél le a Minardinál, érdekes volt, hogyan alakult a régió Forma 1-es pilóta-termése. Volt egy cseh pilóta, volt egy lengyel pilóta, Robert Kubica és voltál te. Minden ország 1-1-1 pilótát tudott kitermelni, és amikor te is bekerültél, azon a környéken volt a lengyel és a cseh kolléga is.
Igen, azzal a különbséggel, hogy én voltam az első kelet-európai, aki teljes szezont ment. Tomáš Enge volt a cseh, aki pár futamra tudott beugrani a Prost csapatba, de Kubicának volt a leghosszabb karrierje a BMW-vel. Nagyon sokáig bent volt, aztán el tudott menni a Renault csapathoz is, de egy rali versenyen megsérült és elesett a már meglévő szerződésétől és úgy került ki.
A 2000-res évek eleje egy nyitás volt Kelet-Európa felé, néhányan fel tudták venni a fonalat és te is helyzetbe tudtál kerülni, de ez mintha eltűnt volna az elmúlt 10-15 évben. Eltűnt a szándék? A finanszírozás? Ezekből az országokból miért nem látunk pilótát a Forma 1 közelében mostanában?
A lengyelektől várhatnánk, mert az egy olyan méretű piac, ahol akár egy autógyártónak is érdeke lehetne egy helyi vagy közép-kelet-európai pilótát betenni. Nehéz ezt megmondani, azt érzem, hogy ennek alapvetően üzleti okai vannak. Nyilván itt is vannak gyors pilóták, de a nagy gyártóknak ez annyira nem érdeke.
Elmondtad te is, hogy igazából mindent egy lapra tettél, tettetek fel azzal kapcsolatban, hogy te majd a Forma 1-ben versenyezz, magántanuló voltál, rengeteg lemondással járt. Az álom teljesült, bent maradtál az autóversenyzésben nagyon sokáig. Összességében hogyan tekintesz vissza a befektetett munka per áldozat és kivett élmény hármasra? Hogyan állnak ők ebben a mérlegben?
Az élmény a Forma 1 után volt igazán jó, amikor a kétüléses öröm-meneteket csináltuk, mindenféle nyomás nélkül. Az tök jó volt, viszont magát egy szezont lenyomni nagyon komoly mentális megterhelés, főleg, amikor egy dobásod van, hogy a helyzetből a legjobbat kihozd. Ez a legnehezebb dolog az egészben. Amit ebből kivettem, az a tapasztalat, a tudás, az az emberismeret. Nagyon sok féle típust lát az ember, nagyon nagy élettapasztalatot lehet szerezni. Talán ez a legnagyobb pozitívum.
Egy pilótát az összpontosítások, a felkészülések munkamorálja mennyiben tudja segíteni a polgári életben? Hogyan néz ki a polgári életed, mivel töltötted a mindennapokat az elmúlt években?
Az a profizmus, ami a Forma 1-et övezi az megvan, az az etalon és az ember ezt várja el az élet más területein is, de sajnos ezt nagyon nehéz elérni a hétköznapi életben. A Forma 1-ben minden arra van kihegyezve, hogy minden a legtökéletesebben működjön, az életben azt látom, hogy ez sajnos nem mindig sikerül. Ahhoz kevés egy, vagy két faktor, tehát sok olyan embernek kéne együttműködnie, akik ebben a világban benne voltak és akkor talán működhetne. De, visszatérve arra, hogy mivel foglalkozom: a családi vállalkozást viszem, közben lett egy mezőgazdasági üzletág, ahol mangalicákat tenyésztek Vas megyében és azokat exportálom. Havi 2-3 alkalommal lent vagyok.
A helyezkedés a Forma 1-ben, az autóversenyben is nagyon fontos, de a családi vállalkozásaitokban is. Autókereskedéssel kezdtétek, ott például nagyon hamar és jól láttátok meg a nyitást a Dacia felé, utána étterem, a mangalica… Ez a helyezkedés és a piaci rések meglátása mindig benned van?
A több lábon állás, igazából az a lényeges. Ahogy a gazdaságban, az életben is vannak bizonyos ciklusok, amiket egy darabig lehet vinni, de aztán kimaxolódik egy-két évtized alatt. Mindig vannak újabb lehetőségek, változik az élet. Például mi is az élelmiszerben a prémium termékek felé mentünk el, olyan alapanyagot állítunk elő, amiből prémium termék készül. Lassú nevelésű állatokról van szó, tehát nem intenzív tartásmód, és ennek van egy nem óriás, de mégis egy 7-800 darabos piaca Olaszországban, meg a világon több helyen, akik gyártják ezeket a termékeket. Van rá igény, úgyhogy érdemes csinálni, mert a befektetett pénz és energia vissza tud jönni.
Amikor leülsz Forma 1-et nézni, ki az a pilóta, aki meg tud fogni a mostani mezőnyből, akit szívesen nézel?
Fernando Alonso az, aki teljes mértékben meglepett a visszarobbanásával. Velem egykorú, picit fiatalabb, egy fél évvel, de nagyon jól teljesít. Úgyhogy én szurkolok neki, és bár nem a legjobb autóban ül, de azért oda-oda tud érni a top 5-6-ba, vagy akár a dobogóra is. De nagyon jól ismerem Maxot, neki is drukkolok, már csak az apukája révén is, őt is korábban sokat láttam a pályán, még kissrácként. A párharcokban azért inkább neki szurkolok, de Alonsót inkább a személyes, meg az együtt eltöltött idő miatt kedvelem, illetve azért, amiért így vissza tudott robbanni. Ez nagyon ritka, nagyon megsüvegelendő teljesítmény.
Amikor egy ilyen korú versenyzőről beszélünk, 40-en túl. Melyik az a képesség, az a tulajdonság, ami a leghamarabb elkezd kopni?
Hát… azt gondolom, hogy az alázat.
Az eseményen készült fotókat ITT nézhetitek meg.
